Ikerszülés

 Felkészüléshez szempontok:


1. Kórház választás
Szívből ajánlom a Szent Imre kórházat, nagyon mama-baba barát, elsősorban természetes szülés párti szinte minden orvos. Nagyon jó felkészítő előadások vannak, ahol meg lehet ismerkedni a szülésznőkkel, orvosokkal is. Van alternatív szülőszoba is. Mindenki kedves, a csecsemős nővérek is segítőkészek, nem nyomják a babákba azonnal a tápszert. És ami szintén nagyon pozitív: a szobákba nem jöhet be senki, az egész rész le van zárva, a mamáknak kell kimenni, ha találkozni akarnak a családdal. Szintén pozitív, hogy van lehetőség magán szobát is bérelni - ez is jó lehet, ha tudunk erre szánni pénzt. Bár én azt gondolom, hogy nem baj, ha az ember tapasztalt anyukákkal kerül egy szobába, sokszor segítenek átlendülni a kezdeti pánikon. 
Nem olyan könnyű viszont ide kerülni, érdemes nagyon korán olyan orvost találni, aki itt dolgozik.

Hasonló jókat hallottam a Szent István kórház Szülészetéről is, de mivel nekem mind a 3 gyermek a Szent Imrében született, erről tudok csak konkrét tapasztalatokat megosztani.

2. Orvos választás
Sajnos ma már azt hiszem elkerülhetetlen az orvos választása. Talán az ikreknél ez még fontosabb, hiszen éppen az ikerszüléseknél fontos a jó szakember, nehogy valami probléma legyen az ikrek születésénél. Ami gyakran előfordul, az az oxigénhiány, ami a mozgásfejlődésben mutatkozik majd meg (erről is fogok írni majd). Hirtelen nem is tudok többet felsorolni, hiszen nem vagyok orvos, meg nem is szeretnék szakmai háttér nélkül riogatni. A lényeg, hogy ikerszülésnél hasznos, ha végig követi a terhességet az orvosunk, tud rólunk mindent, minden vizsgálatunk eredményét, és van hozzá bizalmunk, ami a szülésnél nagyon fontos. Én tudtam az orvosomról, hogy biztosra megy, a lényeg nála az, hogy mind a hárman egészségesen kerüljünk ki a kalandból, ugyanakkor folyamatosan biztatott.

3. Szülésznő kérdése
Ha van lehetőségünk a természetes szülésnek nekifutni az iker babáinkkal (tehát orvosilag lehet), akkor én mindenképpen javaslom a szülésznő választását. Igazi támaszként ő áll mellettünk a vajúdás szakaszaiban, és a szülés nagy részében, az orvos csak utolsó időszakban van ott. Bár meg kell jegyeznem, hogy az én dokim szinte végig velem volt, nyilván az ikrek miatt - meg természetesen ezt is orvosa válogatja. A szülésznő a felkészülés során is sokat tud segíteni, megmutatja a kórházat, ad esetleg homeopátiás bogyókat a szülésre felkészítendő a testet és a szülés után is körbe vesz minket figyelmességgel. Odahozza a babákat, segít letusolni, ha egyedül gyengék lennénk, stb.

4. Csecsemős nővér kérdése

Apa és Bulcsi már otthon

Kezdő kismamaként én elfogadtam a szülésznőm tanácsát, hogy fogadjak meg egy csecsemős nővért is, hiszen az ikrek szoptatása azért nem egyszerű az elején, főleg, hogy semmi korábbi tapasztalatom nem volt még. Ez persze újabb kiadás, de én végül nem bántam meg, mert a csecsemős nővér megszervezte, hogy a férjem is bejöhetett egyik nap és együtt fürdettük meg a babákat, tettük tisztába, sőt, azt mondta, hogy apa csinálja, hogy otthon is megmerje fogni őket.
És természetesen ő segített először mellre tenni őket, ő nyugtatott meg, hogy biztos, hogy van már valamennyi előtejem, és csak próbálkozzak kitartóan. Több szoptatási pozíciót is mutatott, és elmondta, hogy szerinte is jó a szimultán szoptatás (egyszerre a két babát), de az elején, a tej mennyiségének növelése érdekében, mindig  csak egy mellből szoptassak egyszerre, úgy, hogy egyszer az egyik baba kezdi, utána a másik, következő alkalommal a másik kezdi a másik mellből. Így mindkettőnek jut az előtejből és a zsírosabb tejből is úgymond, bár az elején erről még nem beszélhetünk :-) Meg abban is segített az én csecsemősöm, hogy amikor begyulladt a mellem, és nagyon szenvedtem, mert nem tudtam kiszívni, és a fiúk még nem szívták erősen, hogy bemehettem hozzá, és a kórházi gépi mellszívóval kiszívta nekem, így megszűnt a csomó mellemben. Nagyon hálás voltam neki! (A Szent Imre Kórházban dolgozó Gazdácska Csilláról szól ez - köszönöm Csilla!) 
 
5. Étrend és hízás
Nagyon hálás vagyok a dokimnak, hogy szigorú volt velem, és nem engedett nagyon hízni. Nem szedtem terhes vitamint, csak amit az elején kell, és rengeteg gyümölcsöt ettem inkább. Persze nekem könnyű volt, nyáron voltam terhes egy darabig. Az ikrekkel így is 10 kg-ot híztam, de ha azt vesszük, hogy ebből végül is lejött a két majdnem 3 kilós baba, akkor nem is sok. Megszülni is könnyebb a kisebb babákat. Ikerterhességnél gyakran van cukor betegség, nálam is magas lett a cukor szint, így onnantól kezdve amúgy is csak sok zöldséget, gyümölcsöt ettem.

+1.  Szülés utáni állapot
Én kicsit nehezményeztem, hogy nekem nem mondta el senki, hogy a szülés után a hasam még minimum 2 évig nem megy vissza. Hatalmasra kitágul a bőr, és hiába fogytam kb 5 kilót a szüléssel, utána is úgy néztem ki, mint aki a 3. hónapban van. Sajnos a bőr nem egykönnyen húzódik vissza, ezt azért tudomásul kell venni, ezért is jobb, ha nem hízunk nagyon rá, akkor még jobban kitágul. A 2.év után aztán rohamosan jobb lett a helyzet, úgyhogy kitartás!


A mi történetünk

1-2 órásan

Ahogy írtam már, engem nagyon elkeserítettek a terhesség alatt. Kezdő kismamaként természetesen minden információ érdekelt, és valamennyire hatott is rám, hiszen nem volt tapasztalatom. Ezért is haragszom annyira a minden rosszra felkészíteni akaró jóakarókra, mert ahelyett, hogy elsősorban biztatnának, inkább ijesztgetik a kismamákat.

Nekem azt mondták, hogy biztos, hogy nem fogom tudni őket megszülni, hogy az utolsó időben kórházba fektetnek, és, hogy készüljek lélekben a császárra.

Természetesen azt én is tudtam, hogy az ikerszülés nem teljesen veszélytelen, mégis csak két kis babának kell megszületni, és persze azt is hallottam már, hogy az ikerszülések 80-90% császáros. Mégis örültem, amikor az orvosom, a Szent Imre Kórház (más néven: budai Tétényi úti kórház)  kijelentette már az elején: ha mind a két baba fejvégű, és semmi más nem indokolja, neki futunk a szülésnek. Félni így is féltem eléggé a fájdalomtól, mert sajnos elég rosszul viselem, de legalább készülhettem arra, hogy neki futunk. Ezért is választottam szülésznőt is, hogy legyen mellettem, és sokat számított, hogy ő is, meg egy dúla is ott volt.

A 37. hétig teljesen simán ment a terhességem, úgy a 30-32. hétig dolgoztam, és a nagy pocakom szépen gyarapodott. Elég hamar nőtt, azt gondolta mindenki, hogy máris szülök, de én mindig mosolyogtam és mondtam, hogy remélem még nem, merthogy ketten vannak :-)

utolsó hét

Sokat kenegettem a hasamat, sima testápolóval, hogy ne repedjen meg, és egyáltalán nem esett jól, valahogy túl hideg volt a bőrömnek, és a babáim is mindig mintha összerázkódtak volna. Aztán rájöttem, ha egy picit megmelegítem a kezemben, vagy akár a mikróban, akkor kellemesebb az egész érzés. De szerintem felesleges drága krémekre költeni, sima testápoló is megteszi.

A 37 héten már mondta az orvosom, hogy most már be kéne feküdnöm a kórházba. De én olyan jól éreztem magam, hogy kértem, hogy hagy ne kelljen mennem. Bevallom semmi kedvem nem volt ott feküdni a sok szülő nő között, esetleg hallani a rém történeteket, vagy látni a jövés-menést, miközben én még várok. Így aztán megbeszéltük, hogy még egy hetet kapok, de utána menni kell.

Pont aznap, hogy töltöttem a 38. hetet, elmentem a piacra venni egy kis gyümölcsöt. A Lehel csarnoktól egy háztömbnyire laktunk, ennyit cipeltem az 1 kg banánt, és 1 kg narancsot. Hazaértem, megebédeltem, ledőltem, egyszer csak pukkanás, szaladtam a toalettre és akkor már láttam, hogy valószínűleg megrepedt a burok, mert dőlt belőlem a magzatvíz. Először kicsit megijedtem, aztán hívtam a szülésznőt, aki azonnal rám parancsolt, hogy csomagoljak, és induljunk a kórházba. Balázs ekkor persze még a munkahelyén, így felhívtam őt, és míg megjött, elmosogattam, elpakoltam, igazából nem voltak fájásaim ekkor még.

Délután fél 5-re értünk be a kórházba, akkor megnéztek, ultrahanggal megállapították, hogy a fiúk továbbra is csatasorban állnak fejjel lefelé, mehetünk szülni. Ekkor tájt kezdődtek a fájások, szépen lassacskán, sétálgattam a folyosón és vártunk.

Igazából 6-7 körül kezdődtek az erősebb fájások, ekkor már ctg-n nézték folyamatosan a fiúk szívhangját. Este 8 körül jött meg a dokim, ekkora már 4-5 percesek voltak a fájások, és ekkor kaptam meg az első adag oxytocint, amit aztán még jó sok követett. Azt hiszem a dokim biztosra akart menni, és úgy gondolta, jobb ha egy kicsit sietteti a dolgokat - bevallom nem bántam ekkor már.
11 után lehetett, amikor aztán nagyon beindultak a fájások, és egyszer a szülésznőt is hallottam, hogy na most, most, már látom az "A" iker fejét (ő van lejjebb, ezért A)!

Aztán egyszer csak leálltak a fájások, és nem történt semmi. Mint utólag megtudtam ezt úgy hívják: fájásgyengeség. Nagyon megdöbbentem, azért fájt mindenem, és már elég fáradt voltam. Aztán vártunk, vártunk, hátha újra indulnak a fájások, de nem történt semmi. 
Végül éjfél után bejött egy másik orvos is, megvizsgált és úgy döntöttek, nem várhatunk tovább, akkor megcsászároznak. Kaptam egy gyógyszert, ami az oxytocin hatását lecsökkenti a szervezetemben, amitől rettenetesen elkezdtem reszketni, és meg kellett várni, míg ennek a hatása elmúlik, csak azután műtöttek.

Így történt, hogy 2008. február 12-én hajnali fél 2-kor megszülettek a fiúk, Lóránt 3150 gr és Bulcsú 2850 gr, mindketten 51 cm. Gyönyörű szép babák voltak, először apa foghatta meg őket (kicsit igazságtalannak éreztem, de hát engem még műtöttek), hozzám csak a kis arcocskájukat érintették egy pillanatra. Aztán később, a szobába apa behozhatta őket, és ugyan én nem ülhettem még fel (nem is tudtam volna) odatette őket egy kicsit a mellkasomra. Határtalan boldogság volt, annyira, hogy minden kimerültségemet egy csapásra elfelejtettem, nem is tudtam aludni semmit azon az éjszakán a boldogságtól.

Persze azért egy kicsit szomorú, illetve inkább csalódott is voltam, hogy vajon miért álltak le a fájások, mi lehetett az oka a fájásgyengeségnek. A dokim azt mondogatta nekem, hogy az ikrek türelmetlenek voltak, hogy a B iker "tolakodott" és összeakadtak, és ezért a test megálljt parancsolt. Szép, szép, de valahogy olyan legendának tűnik... szóval a mai napig nem tudom, de igazából mindegy is, a lényeg, hogy egészségesek voltak és gyönyörűek!

Szeretném itt majd olyan barátnőim ikerszülését is leközölni, akiknek sikerült természetes úton, mert az elsődleges célom az, hogy bátorítást adjak azoknak a kismamáknak, akiknek az első terhessége iker.

Nekem is sikerülhetett volna a babáktól, itt én voltam a hunyó :-)