Mielőtt elmesélném az én tapasztalataimat, szeretném a La Leche Liga honlapján lévő füzetet ajánlani azoknak, akik most kezdenek készülni a témára: itt olvasható.
*****
 | |
| 8 naposak itt |
Én az első perctől kezdve arra készültem, hogy ha tudom, szimultán fogom a fiúkat szoptatni, hogy legyen valamennyi időm pihenni is. Így már az első napokban megpróbáltam őket az ölemben lévő szopi párnára téve szoptatni, és hatalmas örömömre a babáimnak tetszett a póz, próbálkoztak is rögtön!
Lehet, hogy emiatt a korai kezdés miatt, vagy, mert nagyon jó babák voltak, egy perc
alatt összeszoktak, és tulajdonképpen az első két hét után már együtt keltek,
együtt ettek. Ez nekem óriási segítség volt, mert azt is tudtam, hogy két baba
folytonos párhuzamos ellátásához kell a rendszer, a napirend, és bevallom,
engem is, és férjemet, Balázst is jobban kiegyensúlyozottabbá tette, hogy tudtuk, nagyjából
mikor mi következik. Szerencsénkre két kisfiunk nagy egyetértésben simult bele
a kiszabott keretekbe.
Azért természetesen nem ment minden ilyen simán - hiszen az
első perctől kezdve nem volt elég tej mindkét éhes kis babának. Minél többet és
többet ettek volna, ezt pedig én estére egyáltalán nem tudtam produkálni, még
úgysem, hogy minden percet kihasználtam az alvásra és evésre, ivásra, ami csak
volt. Ráadásul a kórházban sajnos megismerkedtek a cumis üveggel, amiből nagy
lyukon ömlött az édes tápszer, és nem is igazán volt kedvük „dolgozni”. Nagyon
nehéz volt, és főleg az önbizalmamnak ártott rengeteget, hogy az orvosunk is
azt mondta már a második hét után, hogy este ne féljünk adni pótlást, attól jobban
is fognak aludni, én is többet pihenhetek, és így több tejem lesz. A gondolat
nem volt rossz, már eléggé kimerültem attól, hogy azon rágódom, miért nincs
tejem, mit kéne tennem, és görcsösen próbáltam magamat biztatni, hogy de képes
vagyok rá, csak ki kell tartanom. Az esti pótlás előtt mindig megszoptattam
őket, és ahogy teltek a hetek, előfordult, hogy kevesebbet ettek a pótlásból,
de sajnos az is, hogy napközben alig akartak szopikázni.
A pótlás anyatejet jelentett, akkoriban a Lehel tér közelében laktunk, és a 13. kerületben van anyatejgyűjtő állomás, az ikrek pedig jogosultak voltak rá. Így elkezdődött az üvegek jövése-menése, és én is szépen megnyugodtam, és örültem, hogy napközben nem kell pótlást adnom, viszont az esti pótlástól az éjszakákat hamar átaludták a fiúk, így én is pihentebb lettem.
A mérlegről...
Természetesen az orvosunk nekünk is előírta, hogy pontosan mérjem mennyit szopiznak a fiúk - és ez rettenetesen frusztráló volt! Nagy néha persze meg is nyugtatott, ha jól ettek, de legtöbbször az ájulás kerülgetett, mikor láttam, hogy alig ettek valamit... Mai eszemmel már azt gondolom, hogy jobb nem mérni állandóan, csak mondjuk hetente, az is megmutatja, mennyit híznak a babák, és mi sem stresszelünk annyit rajta. És persze ezt is csak az elején, ha kérdéses, hogy híznak-e szépen. Ha látszik, hogy jóízűen esznek és alszanak utána, ne hagyjuk magunkat frusztrálni ezzel szerintem :-)
Végül 11 hónapos korukig tudtam őket szoptatni, úgy, hogy
az esti pótlást, ami aztán később tápszer lett, végig megtartottuk, de még ekkor is volt napközben elég tejem.
Összefoglalva két fontos dolog:
1. Fő az önbizalom!
Ahogy azt már az ikerterhességnél is leírtam, ne hagyjuk magunkat lebeszélni a szoptatásról, és elbizonytalanítani sem. Azok a kismamák vannak a legnagyobb veszélyben, akik elsőre kapnak ikreket, mert valóban nincs tapasztalatuk - ilyen voltam én is! És bizony, ha jobban hittem volna magamban, nem görcsöltem volna rá teljesen, valószínűleg nyugodtabb lett volna ez az időszak.
2. Ne görcsöljük túl!
Az is igaz azonban, hogy ha valamit túl aggódunk, akkor sajnos nehezen tudunk kijönni belőle. És ilyenkor jobb elfogadni egy könnyebb megoldást, mint rágódni tovább, ami sehová sem vezet. Én is nagyon nagyon szerettem volna csak szoptatni, de annyira rágörcsöltem, hogy végül ezért nem lett elég tejem. És amikor az anyatejet kezdtük adni esténként, szépen lenyugodtam, és rájöttem, nem dől össze a világ, lényeg, hogy kapnak tőlem elég sok saját anyatejet is! És a pótlástól nem lett cumizavaruk, meg gyengébb immunrendszerük.
Nekem az egyszerre történő „tandem”
szoptatás nagyon bevált, időm és energiám is maradt magamra, a
regenerálódásra, hogy újra legyen türelmem a két kis bimbózó lélek rezdüléseire
figyelni. Két baba szoptatásához valóban sok tejre van szükség, de az igaz,
hogy amennyi a kereslet, annyi lesz a kínálat, csak ehhez időt kell adni a
mamának is, hogy beálljon a termelésre.
Nem szabad tehát feladni, és fő az önbizalom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése