Az embergyerek pedig ki lenne más, mint kishúguk, Kincső.
Szerencsére az embergyerek „felfalása” nem szerepel a játékban, vagy legalábbis
odáig még nem jutottunk el, de gyakran így keresik a házban. Eleinte csak a
sárga és a zöld eső nadrágjuk miatt nevezték el így egymást, aztán meg már a
színek nélkül is megmaradt a név.
Azt én is tudtam eddig is, hogy milyen fontos a gyermeki
lélek fejlődéséhez a mese, és ezért már nagyon korán elkezdtük a mesélést a
fiúknak (hogy milyen meséket milyen életkorban kezdtünk - erről bővebben írok
majd a Napközben egyedül az ikrekkel
sorozatban), de arra nem számítottam, hogy a mese náluk valami egész más
szerepet is be fog tölteni majd.
| reggeli mesélés pizsiben |
Csodálatos az a lelki gazdagság, amiről meséik árulkodnak,
itt látom (illetve hallom) visszaköszönni azt a rengeteg mesét, amit eddig is
és folyamatosan olvasunk nekik. Mégis, számunkra a mindennapi rutinok közepette
gyakran türelempróbáló és néha-néha szinte lehetetlen a mesefolyamot
megállítani. Mintha nem is léteznénk olyankor, teljesen belemerülnek a saját
kis világukba.
Akkor kezdték ezt el, amikor Kincső megérkezett családunkba
– ők így viszonyultak ehhez a nem is kicsi változáshoz. Könnyelműen azt
gondoltam, nekik nem lesz nagy sokk, hogy érkezik még egy valaki, hiszen nekik
az az alap, hogy állandóan ketten kell osztozzanak a figyelmen, a szereteten.
De tévedtem. Kincső olyan, mintha a 2. gyermek lenne, és az ikrek időnként
egyként fejezik ki féltékenységüket. Persze főként külön-külön, hiszen van,
hogy csak az egyikőjüknek van érzékenyebb időszaka, és van, hogy egy nap
többször is elmenekülnek a meséik világába. Teszik ezt mindig akkor, ha épp nem tudunk velük foglalkozni, és éppen nem játszanak semmivel.
Érdekes még az is nekem, hogy a Dzsungel könyve meséből
(Disney feldolgozás) eleinte nagyon is féltek Kától, a kígyótól, és attól a
negédes daltól, amit a filmben énekel: „Bízz bennem, csak bennem…”. Mind a
ketten elbújtak, amikor ez a jelenet következett. Aztán megnézték a mesét
15-20-szor, és egyre többet hallottam őket ezt a dalt énekelve játszani. Végül
eljutottunk oda, hogy az egyikőjük Ká szerepébe bújik. Micsoda változás!
Érdekességként leírom az egyik meséjük egy részletét, amit
sikerült ma este rögzítenem. (Zárójelbe teszem a meséket, amikre utalnak.)
Vacsoránál ültünk, és éppen megjegyeztem, hogy nem is Sir
Kán ül az asztalnál, hanem egy kis egérke, olyan pirinyókat harap a vajas
kenyérbe. Úgy látszik ez megindította a folyamot:
Ká: És te ki vagy
Édesanya?
Én: Farkasanyó, Maugli
„anyukája”.
Sir Kán: És Apa?
Én: Balu.
Sir Kán: De az embergyerek
elrepült Sohaországba (Pán Péter).
Ká: Nem, Timbuktuba
vette az irányt. (ma este a Macskaarisztokraták filmet nézték, ott megy a
gonosz inas oda).
Sir Kán: De Timbuktuba
vad emberek voltak! És megeszik!
(Babar utazása)
Ká: Hát amikor bement
Timbuktuba, felfalták!
Sir Kán: De nem ették
meg, mert mit csinált Maugli? Na mit?
Ká: Semmit sem.
Sir Kán: De, beestek a
vízbe! Segítség!
Ká: De senki nem jött,
mert mindenki félt a cápáktól! (Némó nyomában)
Sir Kán: És a cápák hamm,
bekapták Mauglit.
Ká: Köpöd ki rögtön!– mondta
Smidt, (Pán Péter) és rácsapott a
cápa fejére.
Sir Kán: De a cápa nem
köpte ki, hanem ott úsztak a kis cápákkal együtt a hajó körül.
Ká: Akkor hívjuk
Tűzoltó Sam-et!
Sir Kán: És a Tüzoltó
Sam hozzon egy ágyat, abba beletesszük a kiscápákat és vissza viszi Tom a
tengerbe.
Ká: Ennyi!
És ez így ment tovább, amíg Édesanya (=Én) meg nem untam,
hogy Sir Kánnak még mindig nem fogy a vajas kenyere…
(Amit nagyon élvezek a mesélésükben, azok a mesei motívumok,
meg a stílus, amit ügyesen ellestek, pl. a „Hát
amikor”…, vagy a hangsúlyozás, „na
mit csinált”? )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése