A Bánfi fiúk esete a Trambulinok népével

Úgy kezdődött, hogy két éve megérkezett a szomszédunkba Trambulin Néne. Húsvétra jött, de szakadt az eső, így a gyereksereg csak két héttel később vehette birtokba őkelmét. Kacagásuktól zengett a környék. Egyszerre 4-5 gyermek is szökkent benne az égre fel, mi szülők kissé aggódva figyeltük a a gumiasztal lapján a landolást, de szerencsére baj nem történt. Apával még örültünk is, hogy ilyen jó szomszédunk lett, a fiúkat nyugodtan átengedhetjük - persze, ha a Néne gazdái sem bánják, és szerencsére nem bánták, sőt. Aztán beütött a krach, és a Néne kisgazdáját messzire vitte egy szellő, néha-néha, napokra visszahozva őt, de a korábbi önfeledt hangulatú trambulin innentől kezdve elárvultan ácsorgott immáron kicsit eldugva a hátsó kertben.
Ezalatt a Trambulinok Népes csapatának második nagy fenekű társa is megérkezett hozzánk, most a hátsó szomszédunk kertjét kiszemelve magának. Hatalmas lábaival elterpeszkedett Trambulin Apó az árnyat adó fák alatt és onnan édesgette a fiúkat hálói közé. Mentek is a fiúk, ha lehetett, ha nem, néha kiszökve szoros őrizetem alól, és ezzel szidást elérve. Szerencsére Trambulin Apó gazdáinál szinte mindig áll a bál, örültek a társaságnak, csak akkor nem, amikor kicsi lányukat megijesztették a nagy fiúk féktelen ugrálásukkal. No meg akkor nem, amikor éppen készülődtek elindulni otthonról, és az én két kisfiam kérdezés nélkül rontott Apó ölébe. Nohát ez tarthatatlan - szakadt ki belőlem, és eltiltottam a fiúkat az ilyen lerohanós stílusú trambulinozástól.
Aztán, csakhogy lássuk, a trambulinok népe milyen összetartó, egyszer csak megérkezett az eddigi legnagyobb méretű Trambulin a családból,   Trambulin Bátyó, aki 4 méternél is szélesebbre nőtt lábaival hasalt bele a szembe szomszédunk árnyas kertjébe. No, már három trambulin közül lehet választani - gondoltuk magunkban nyugodtan hátradőlve, hogy akkor nekünk már igazán nem érdemes beengednünk a nép következő kínálkozó tagját. De nem addig van ám az! Ha egyszer egy trambulin beteszi a lábát egy környékre, bizony nem lehet menekülni a társaitól!
Így történt, hogy engedve a fiúk által keltett kínos helyzetek nyomásának, és gátat szabva állandó epekedésüknek, ácsingózásuknak a szomszéd trambulinjára, megérkezett hozzánk Trambulin Öcsi. Persze tudtam én azt, hogy  a trambulinozás igazi öröme a társaság, így mindjárt csaptunk is egy fergeteges trambulin avató kerti ünnepséget. Olyan jól sikerült, hogy azon kaptam magam, már azon gondolkodom: lehet, pályát kéne módosítanom, és kicsiny gyerekek csillogó szemében kellene fürödnöm egy-egy nívósabb együtt mulatozás során... :-)