Pozítiv megerősítés és a napraforgók

     Korábban gyakran működött nálunk az a rendszer, hogy ha az egyik fiú rosszul viselkedett, makacskodott, nem akart elpakolni, vagy esetleg szemtelenül visszabeszélt, nagyon megdicsértem a másikat, aki viszont jól viselkedett. Ebből vagy az következett, hogy a szótlanul "elítélt" fél összekapta magát és jött ő is, vagy, épp az ellenkezője, még jobban belefúrta magát abba a negatív ködbe, ami ilyenkor körülvette. Ez persze függött attól is, hogy ki volt éppen az adott helyzetben a jó, vagy a rossz fél. Aztán előfordult az is, hogy a megdicsért fél hangosan felkiáltott, hogy ugye, ugye, látom-e, hogy a másik fél nem, de ő igen! Ezt megakadályozandó mindig igyekeztem helyre tenni a nagyképűsködést, nem szükséges még jobban kihangsúlyozni a másik fél egyensúlyozatlan állapotát. Ez a bizonyos lavírozás, vagy egyensúlyozás, amit a fiúk között kell állandóan gyakorolni, ez teszi nekünk a legnehezebbé nevelésüket.

napraforgók a lapon, és a mozaikos kirakók

A pozitív megerősítés valóban csodát tesz, de valahol egy idő után nem volt elég. Ekkor jött a sokaktól is hallott, bevált jó módszer, a piros pont gyűjtés ikertesója, nálunk a napraforgó gyűjtés. Csak jó dolgokért jár, illetve azért, ha valamit végre nem csinálnak (pl. visszabeszélés, időhúzás helyett azonnali cselekvés, stb), Fekete pont nincs, hanem akkor egyszerűen nincs napragforgó. Minden 10. napraforgó után pedig valami kis meglepetés, vagy olyasmi, amit együtt töltött idővel mérhető, esetleg együtt elmegyünk egy előadásra, vagy egy olyan tárgyi ajándék, amit már régóta szeretnének (pl. mozaikos kirakó).
Be kell vallanom, hogy az első 10 napraforgó összegyűjtése elképesztő látványos eredményeket hozott. A fiúk repültek, azonnal perdültek, ha kértem valamit, öltözködtek, szót fogadtak, mintha álomországba csöppentünk volna. Aztán egy kicsit átcsaptunk zsarolósba: ha ezt megcsinálom, kapok napraforgót? Egy idő után féltem, hogy eljutunk oda, hogy már mindenben csak a jutalom mozgatja őket, de aztán tisztáztuk, hogy azért mert valaki alapvető dolgokat megcsinál (pl, kezet mos, ha hazajöttünk az oviból) nem jár jutalom, ez elvárás. Nyilván nem könnyű nekik sem megérteni a rendszert, ami ráadásul időközben alakul.
De, azt meg kell hagyni, hogy amióta ezt elkezdtük, sokkal könnyebb velük az élet.  

Ehhez kapcsolódik egy új felfedezésem. Mint kiderült egy nagyon kedves barátnőm nővére Amerikában belebotlott egy pedagógiai módszerbe, amit iskolákban alkalmaznak, és aminek a lényege éppen ugyanez: a jó kihangsúlyozása.  A kimondottan nevelési-fegyelmezési módszer lényege annyi, hogy az elvárt szabályokat pozitívan megfogalmazott módon vezetik be, és megtartásukat dicsérettel, időnként tárgyi jutalommal is díjazzák. Így egy idő után menő lesz a gyerekek között az, akinek a nevét a kiemeltek között hallják mindig, és követendő példa a többiek számára. A módszer neve a Viselkedés Támogató Tanítása, és most már egyre több magyar iskolában is bevezetésre került, mint pl. Szent Benedek Iskola.

Mint saját fiaimon is látom, a dicséret, a jutalom óriási motiváció. Bár tapasztalatom még nincs a módszer iskolai keretek közötti alkalmazásáról, de maximálisan eltudom képzelni, hogy ez a fajta megerősítés a gyerekeknek és a tanároknak is szárnyakat adhat.