A kérdés nyilvánvaló, aminthogy a válaszom is. Ikresek talán jobban fogják érteni első ösztönös válaszomat: mert ki akartam próbálni, milyen egyszerre egy babával! Milyen az, amikor nem kell kétfelé figyelnem, nem kell beletörődnöm abba, hogy az egyik mindig sírni fog, mert nem tudok egyszerre két gyereket megnyugtatni... Hanem lehet büntetlenül egyet szeretgetni, ölelgetni. Hát ezért. Meg persze azért, mert két kisfiú mellé olyan jó lett volna egy kislány...
Igaz, jól meggondoltam, ezért is e nagy korkülönbség. Főképp, mert a már emlegetett Métneki könyv közöl egy statisztikát, miszerint a 30 év feletti nők, akiknél első terhesség természetesen úton iker, 60% eséllyel indulnak egy következő ikerpárért...ajaj, 60% azért elég sok! Mégis úgy gondoltuk, kétszer csak nem üt be a ménykő :-) Ha meg igen, akkor reméljük ád az Isten hozzá legelőt (erőt) is!
Végül nem lett erre szükség, mert remegő kérdésemre, hogy hány gyermeket lát az orvosom, határozottan jött a felelet: EGY! Juhéé!!! Azért bevallom, nagyon, nagyon, nagyon, NAGYON megnyugodtam! Mert persze mikor kezdtük mondani a barátoknak, családnak a nagy eseményt, sorra kaptam a kellemes, és számomra egyáltalán nem vicces, szánalmas kérdést: "ó, és ikerlányok? " Ha ha ha, roppant szellemes.
Így történt, hogy megérkezett a családunkba a mérhetetlen boldogság szárnyán Kincső, aki azóta is hordoz néhány meglepetést. Először is, hogy hihetetlenül KÉK a szeme! Ezt még most, majd 9 hónap után is nehezen szokjuk meg, hiszen ebben a családban mindenki barna szemű! Kivétel persze bátyám. És sietek leszögezni: 1. a postás ugyan kék szemű, de nő, valamint 2. csak rá kell nézni, tiszta apja, tiszta Bánfi ez a lány!
Végkövetkeztetés: nagyon szeret engem az Isten, hogy kétszeresen is megáldott! Először a két huncut drága kisfiammal, másodszor egy igazi érzékeny és gyönyörű kék szemű csöppséggel. Köszönöm!
Ui: A fiúk persze kitörő lelkesedéssel fogadták, az ő érzéseikről írok külön, mert igen csak szövevényes :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése