A likas fog és a lavírozás dilemmája

Nem is gondoltam, hogy egy tejfog is ki tud lyukadni, és, hogy rendesen be is tömik. Nekem szerencsém van a fogaimmal, 20 éves voltam talán, mikor az első tömésemet kaptam. Nos, az egyik fiú fogán fogmosás után is rajta maradt valami feketeség, és hiába kapargattuk, be kellett látnunk, az bizony egy szép kis lyuk.

És ezzel kezdetét vette az ikernevelés számomra egyértelműen legnagyobb és legtöbb erőt kívánó kihívása: a lavírozás, vagyis az egyensúly keresése, biztosítása. Azaz, hogy a lyukas fog tényét, és a fogorvosi beavatkozás óvatos bejelentését kétféleképpen kellett tálalni. Annak akinek lyukas a foga, azt kellett hangsúlyozni, hogy ez ám "különleges", igazi hősies dolog lesz, és milyen "jó", hogy neki be lesz tömve, míg a másiknak nem. (Kissé fonák dolog ez...dehát ez van.) A másik fiúnak pedig, aki nehezményezte, hogy neki miért kell óvodába mennie ezalatt, azért óvatosan elmondani, hogy ez azért nem lesz olyan könnyű dolog, igazából, lehet, hogy kicsit fájni fog, stb. Aztán, mikor a betömött fogú  fiú diadalittasan mutatta hősiessége jutalmát, egy rendőr járőrkocsit, akkor a másik fiút folyamatosan biztosítani kellett róla, hogy őt is visszük hamarosan fogorvoshoz, és ő is kap majd valamit.

Röviden azért el kell mondanom, hogy azt hiszem én jobban kikészültem a fogorvosi beavatkozás alatt, mint kisfiam, aki egyszerűen csodálni valóan hős és fegyelmezett volt, és a nagy izgalom és félelem csak a könnyeiben tört utat magának a felszínre. Az is igaz, hogy a helyi fogorvos nénink (Dr. Zsigmondi Lívia) és asszisztense, Gyöngyi néni szenzációsan értettek a gyerekek nyelvén, minden elmagyarázva türelmesen és nagyon kedvesen kezelték a kis beteget - csak ajánlani tudom mindenkinek!

Visszatérve a lavírozásra, azt hiszem erről még sokat fogok írni. Nem tudom testvéreknél is van-e ilyesmi, de nekünk ez a  kétféle személyiség kétféleképpen történő megközelítése ráadásul mindig egyszerre, néha kegyetlenül nehéz. Kezdve a kicsi baba koruktól, amikor már 3-4 hónaposan nehezményezték, ha nem felváltva vettem ki őket az ágyból (tehát ezt is állandóan észben kellett tartanom), egészen az 1-2 éves korban jelentkező szeretet követelőzésen át, (csak úgy tudtam megoldani, hogy egyszerre guggoltam le mindkettőjükhöz és vettem ölbe őket), a 3-4  éves korban kialakult különböző igényeken át a mai 5 éves fejlődési szintig. Náluk nagyon hamar kialakult egy személyiségi különbségként is észrevehető természet: az egyikőjük bújós, és így kapja meg a szeretetet, amire vágyik, míg a másik elhúzódóbb, de pontosan számon tartja ki mennyi puszit, ölelgetést kapott, és noha nem mindig engedi megszeretgetni magát, azért elvárja azt.

esti fürdésnél

Mindez rengeteg és szűnni nem akaró versenyzéssel nehezítve. Mivel mindig együtt vannak,állandóan versenyeznek, a figyelemért, a szeretetért, az eredményekért, jutalomért - egyszóval mindenért.

És most abba kell hagynom, mert itt a tavaszi szünet, mely eddig jó sok esővel és így bezártsággal jár, és természetesen Lócinál egy kis lázas, náthás állapottal, hogy még véletlenül se lehessen programozni. Így estére tényleg nem marad energia írogatni - hiába jegyzetelek egész nap magamban :-) De, folytatom majd!